dEbReCeNi ViHaR

előtte

utána

A héten hétfőn olyan vihar volt itt Debrecenben, amilyet még nem pipáltam, mióta itt lakom; de még anyósom is azt mondja, hogy ő se látott ilyen vihart s esőt mióta benn él Debrecenben. Állítólag 7000 villám sújtott le ez alatt a szűk 2 óra alatt.

D. persze Pesten volt, a pesti irodában, valami főnökváltás ügyben, és épp kellemesen vacsoráztak, amikor én itt kétségbeesetten próbáltam telefonon elérni, hogy tudassam vele, micsoda ítéletidő van errefelé és, hogy hány helyen tolakodik be a víz a szobába: csöpög a gerendáról, a roló húzókájából rendesen folyik, s még a konnektor mögül is csordogál! De jel nem volt, úgyhogy csak szorgalmasan csavargattam a gyorsan megtelő törölközőket, meg töröltem fel a padlóról a tócsákat.

No azért mégis túléltem a dolgot, egyedül is, és negyedóra múlva már telefonálni is tudtam. Később a vihar elült, illetve inkább odébb állt, a csorgások nagyjából elálltak, s késő estére az ablakot is kinyithattam a jó, friss, lehűlt levegőnek.

Később aztán megtudtam, hogy ami nálunk történt, az nem is olyan vészes (bár utólag keletkezett még jó néhány ázott folt a mennyezeten s a falon); mert például a gyüli épülete sokkal jobban elázott: úszott a vízben a padlástér, az első emelet, s az alagsorban is bokáig lehetett gázolni benne. De úszott a város is, főleg a központi része: bokáig, lábszárközépig érő víz hömpölygött sokfelé az utakon, de volt, ahol térdig ért! És jelentős anyagi károk is voltak jócskán: kidőlt fák, letört ágak, bedőlt kerítések, kapuk, tönkrement tetők, elázott házak, áramkimaradások, sebesültek, s még ki tudja mennyi minden más. Váradi hasonló nagy viharok jutottak eszembe.

Hát azért csak izgi volt, így egyedül a házban, a nagy sötét viharral körülöttem. (a vihar tombol, a vihar tombol, a vihar tombol mindenütt...hej!)

Meg aztán jólesett a kis hűvös utána.

És ne feledjem: mindig van rosszabb, mint az én helyzetem...