Elértem a frusztráció tetőfokát. És nem kell mondani, hogy van tovább vagy nincs tovább, vagy, hogy ennél már csak jobb lesz, vagy, hogy lesz ez még így se. És nem kell sajnálkozni sem. Ez van és kész. Ahogy Charlie énekli: ez csak egy dal, semmi se fáj, ne telefonálj...:|
csak az én kis világom nagy tragédiája. Kívülről jelentéktelen. Belülről meg...úgyis csak én érzem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése