az idő most.
Milyen szép a Körös-part, ahogy napról napra zöldebb, ahogy a szomorúfűzek lassan vidám zöldbe öltöznek...
És milyen lágyan ér arcomhoz a szellő; meleg levegő árad, csak épp ellibenti a hajamat, hogy helló, szeretet van...
a felhők bolyhosak, vidámak,
ha lenéznek a folyóba, mint tükörben, látják magukat..
ideképzellek magam mellé, ahogy átballagok a hídon, vidáman, ahogy megismertelek, most kinyílnak a bimbók, csendben megyünk egymás mellett, egy szót sem szólunk, mégis szivárvány bomlik felettünk. kezed a kezemen érzem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése