eLőSzÖrIs,

hogy a sorrend megmaradjon, ugye volt a Gaithers koncert, szerdán. Hááát.... egy szót találok rá: FERGETEGES. Az biztos, hogy másnap izomlázam volt a sok tapsolástól:D:D Mármint a magasban való tapsolástól meg kézlengetéstől....:D
így 5 percenként mondogattam, hogy "nem hiszem el, hogy David Phelpst élőben látom", meg "nem hiszem el, hogy David Phelpst élőben hallom". Még a Signature Sound-ot is megszerettem; persze, énekelték a Changed by A Baby Boy-t, és azt nem lehet nem szeretni, és azért na, tudnak ők is valamit... kicsit (?!?!?!?) keveselltem a szólók számát, ami Davidnek jutott, egész pontosan csak egy szám, meg itt-ott részek... mindenki más többet szólózott. Nekem ez fájt, hogy Pont Ő nem:D Ja, és rá 2 napra jöttünk itt rá, hogy PONT aznap, 21.én, volt a szülinapja, mégpedig a 40.ik.... micsoda kihagyás!!! Minimum egy banner, hogy Happy Birthday, meg, hogy a tömeg el is énekeli neki... naaa, ezt nagyon bánom, hogy kihagytuk.
Viszont amit énekelt, a Nessun Dorma-t, na.... lenyűgöző volt. Fenn is van a neten:)

Buddy Green se volt semmi, amikor szájharmonikán elkezdett klasszikusokat játszani... még ilyen is van?? így is lehet tudni??? ... hát, áldja meg az Úr őket!! és hála a tehetségükért!!!
Tényleg, hogy totálisan fergetegesen hiperszuper koncert volt.....

mondjuk ezek után így végiggondoltam, hogy én többet nem énekelek:D, meg, hogy szombaton inkább mi ne koncertezzünk....:D:D

oooolyan jóóóó volt, váááááááá:)):)):))

u.i.: Encókám, mikor kapom a képeket?:D