...

pedig ugye együtt, egy házban élünk, ott vagyunk egymásnak. megszoktuk.
most, hogy kicsit elmegyek, és ő is elmegy, fura érzés: örülök, mert megyek, és szeretem az utazást, vágyom kicsit nyakamba akasztani a világot; de fáj is, ahogy máris érzem a hiányát, pedig még ott áll előttem és mosolyog, megnyiratkozott, milyen édes lett a feje. ő az én apukám, átölelem, hát most ez egy ilyen 2 hét lész, mégis hiányzik, máris, és visszafolytom a könnyem.
vannak érzékenyebb napok is, na....