tÚl vAgYoK -

na, nem a harmincon....:P hanem életem első fog-implantációján....
hát a félelem nagyobb volt, mint a fájdalom, bevallom, így utólag:D; Igaz, most kicsit még félreáll a pofikám; és bár nem fáj, mert még mindig elég zsibbadt tag vagyok, de azért egy darab jég jól jönne... :))
kíváncsi vagyok, hogy holnap hogy fogok kinézni:D nem másért, csak 9re megyek melóba:D
Most aztán várhatok még 6 hónapot, hogy kiderüljön, a szervezetem befogadta-é azt a jól megtermett csavart (kerek 6 hónapig halogattam ugyanis ezt a pillanatot).
És, ha befogadta, akkor lesz szép koronám...:P És mindenki azt fogja hinni utána, hogy nem hiányzik egy fogam sem! Wow! :)) és most örülök, hogy mégiscsak sikerült összeszedni a bátorságomat, na...:D