mÉg nEm éRt iDe aZ aKkOrA nYugAt

Pár napra Pestre utaztam bátyámhoz, Efraimhoz. Kedden Vicával, a sógornőmmel, elmentünk az IKEA-ba. Egyébként nagyon tetszik az a "kis" üzlet, egyik kedvenc helyem, ahol lődörögni meg bámészkodni szeretek.. Naszoval. Megyünk be az Ikeába, valamiért ácsorgunk picit a földszinten, mikor egy magas, zilált szőke hajú anyuka felháborodottan berobog, és nem túl kellemes hangon nekiáll az egyik alkalmazottnak: hogy jgy meg úgy, miféle beszéd az, hogy itt nem működtetik ezt a mozgólépcsőt, ezért neki, ha le akart jönni, TELJESEN KÖRBE kellett mennie az EGÉSZ épületen. Sajnos túlságosan nagy volt a felháborodása ahhoz, hogy meghallja a szelíd és türelmes (a vevőnek mindig igaza van szemlélet teljes mértékben gyakorlatba ültetve) alkalmazott kedves felvilágosítását, miszerint nem kéne ám körbeutazza a fél világot, hogy az emeletről lekerüljön. Mert itt is van lépcső... de a mi kis hölgyikénk nem tudott eme hasznos információra odafigyelni, pedig a bácsi meg is akarta mutatni azt a titkos útvonalat. Túlságosan is lefoglalta a vele történt tragédia.
Felfele menet azért megjegyeztem - félig-meddig magamnak -, hogy még szerencse, hogy nekünk, erdélyieknek, még nincsenek ekkora igényeink (vagy csak nem volt, aki nekünk is felpumpolja?:)) ). Én személy szerint örülnék annak, ha váradon egyáltalán építenének egy Ikeát, és, komolyan mondom, nem borulna fel a lelki egyensúlyom azért, mert nem találtam 5 m-en belül egy szabad lépcsőjáratot.........