diLeMmA

Olvasási hiány jött rám. Méghozzá regény-olvasási hiány. Mostanában annyi mindent kézbe vettem: sok-sok számla, reklámszöveg, rendelések, miegymás. Ezek mellett lapozgattam teológiai elmélkedő könyveket (volt, amibe bele is olvastam); belekezdtem sok-sok, céltudatossággal kapcsolatos témájú könyvbe, olvasgattam verseket kedves költőktől, életre felkészítő bölcs tanácsok többszázoldalas gyűjteményét, irodalmi magazinokba bele-belekukkantottam... ámde az este úgy rámtört az érzés, hogy egy jó regénybe de rég túrtam bele magam! Lévén az idő még fiatal, nekiálltam végigmustrálni szerény könyvespolcaim. EGyik polc, másik polc...ez a könyv, ez túl depressziós. Ehhez nincs hangulatom... Ezeket már mind olvastam. Harmadik polc, ezeket nem olvastam, viszont egyikről se hallottam, a címe se ragad meg, olyanba nem fogok bele... lépek a másik szekrényhez. Nézzük csak, pár angol könyv. The Covenant. Elolvasom az ajánlót, túl sok szó, amit startból nem ismerek. Ettől megintcsak depressziós leszek, hogy mennyire felejtem az angolt...hagyjuk. Másik könyv, ugyancsak angol. Na ezt értem, de ez háborúról szól. Nincs kedvem harcokról olvasni. Ez... nem tetszik a borító.
Oké, következő sor....vagy versek vagy mind olvastam.
és aztán a következő, az utolsó (mondtam, hogy szerény a könyvgyűjteményem). Wass Albert könyvek. Van belőlük egy pár, de jut eszembe, A funtineli boszorkányba csak belekezdtem anno, valami miatt abba maradt... na ez az, ezt fogom olvasni.
Egy kicsit későig olvastam, ill korán raktam le:D de hát na, a fejezetet be kellett fejezni. Meg a következőt...és még csak a következőt.

De már megyek is, elalvás előtt még egy pár oldal jót fog tenni...:D