mA rEgGeL

zuhanyozás közben a következő történet jutott eszembe:
Egyszer, gyermekkoromban, csalános spenótfőzeléket akartak velem etetni. Alapból a spenótot se szeretem, a csalánosat még úgy se. De nálunk az volt a szokás, hogy mindent meg kellett enni, ha tetszett, ha nem; hogy könnyítsenek a dolgomon, nem akarták elárulni, hogy ez csalános spenót, de amikor ránéztem a főzelékre, egyből láttam, hogy ez az, és mondtam is, hogy ez csalános spenót, és, hogy nem akarok enni belőle, mert nem szeretem, meg mert utálom is. Akkor jött a huzavona, hogy de megeszed, de nem eszem, de megeszed, de rosszul leszek tőle, de nem leszel rosszul tőle, de igen, kihányom, na jó, ha kihányod, akkor nem kell többet egyél ilyet. És megettem és kihánytam. Mai napig sem tudom, hogy csináltam. Többet tényleg nem kellett egyek ilyesmit. Sajnos túl nagy elégtételt nem éreztem miatta, mivel apumnak is elmúlt a csalán-kúrás láza (pedig a csalán mindenre jó), és a többiek se szerették, ígyhát asszem többet nem is kellett anyu ilyet főzzön...