ezek, hogy szorongással vannak telitűzdelve: igen, süt a nap, igen, meleg van, igen, fényes az ég, de mégis, mégis; estére hűvös lesz a levegő, és valahol mélyen belül ott bújkál a félelem: mikor üt rajta az ősz a nyárvégi melegen?
Ez a meleg hanyatló, remegő; és nem lehet már úgy vágyni a tengerre, felhőtlenül, pancsolósan: a hideg bármikor itt lehet! Ennek bármikor véget vethet, igen, elég egy délután, egy pár óra, és akkor kint is, nem csak bent, megszületik a hanyatlás: a szorongás, mely ott lappangott, feltör, és lassan bánattá alakul.
Ezért nem lehet már úgy örülni semminek: a napnak, zöldnek, melegnek, víznek, fényességnek; mint a távolbalátó szemei, mi is azt kémleljük szomorún: mikor jön hát a változás...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése