aszalt szilvát majszolok. Hát nem csodálatos? Na jó, itt-ott kicsit elszenesedett , mert első próbálkozásunk apuval, legalábbis így közösen, városi körülmények között (értsd: ler), és a kelleténél kicsit többet tartottuk a sütőben, mondván, hogy biztos, ami biztos.... de mégis finom, és karácsonyi hangulatot idéz. Innen jut eszembe: ha már hideg, akkor legalább karácsony, nem igaz? Attól tartok, idén is hamar beköszönt a fíling, már érzem ugyanis a közeledését néha a zsigereimben... valaki meg tudja mondani pontosan, hogy mi is az a zsiger?:D.. Régmúlt, ködös biológia-órák sejlenek fel az emlékezetemben, amikor zsigeri működésekről tanultunk, és a gerincvelőről, meg sok-sok érdekes dologról, és mindez anatómia volt. Egyszer aztán, pár évre rá, hogy befejeztük a tizenkettőt, az osztályfőnökünk (aki a biológia tanárunk volt), meghalt. Szívinfarktusban. És vajon hová ment? Nem hitt Istenben, de egy karácsonyi előadáson (gimnázium díszterme), amikor a kórussal együtt a hallgatók is énekeltek, láttam, hogy sírt. Ott ült az első sorban, csendben bólogatott, és folytak a könnyek az arcán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése